A daru négy fő mechanizmuson keresztül működik összehangoltan: emelés, mozgás, lökés és elforgatás. A gépészeti és elektromos rendszerek összehangolását kihasználva nehéz tárgyak függőleges emelését és vízszintes mozgatását valósítja meg.
A daru munkafolyamata ciklikus művelet, amely főként a tárgy felvételét, emelését, mozgatását, kirakodását és az eredeti helyzetbe való visszatérést foglalja magában. Alapelve a kar elvének, a szíjtárcsás rendszerek erőkímélő-mechanizmusának és az erőátviteli rendszernek a kombinációján alapul, lehetővé téve, hogy viszonylag kis hajtóerővel a tárgyakat a saját erejének többszöröse vagy akár tízszeresére emelje.
A teljes munkafolyamat a következő:
Emelőmechanizmus: A daru legalapvetőbb és legfontosabb részeként egy villanymotort használ a dob meghajtására, amely viszont meghajtja a drótkötél- és szíjtárcsás rendszert a horog emeléséhez és leengedéséhez. A szíjtárcsarendszer megsokszorozhatja az erőt, így akár 8-szoros erőfeszítést takaríthat meg, így egy 50 tonnás tárgyat csak körülbelül 6 tonnás húzóerővel lehet felemelni.
Haladási mechanizmus: Felelős a daru vagy kocsi hossz- és oldalirányú mozgásáért, megvalósítva a nehéz tárgyak vízszintes szállítását. Kétféle formában kapható: sínre szerelt-és sín nélküli.
Kihúzó mechanizmus: Elsősorban gémdarukban használatos, a gém emelkedési szögének vagy hosszának változtatásával állítja be a munka sugarát, így bővíti a munkatartományt.
Elforgató mechanizmus: Lehetővé teszi, hogy a felépítmény (például a gém) egy központi tengely körül forogjon, 360 fokos munkalefedettséget érve el, és javítja a rugalmasságot.
Az áramforrások jellemzően elektromos vagy belső égésű motorok. A modern daruk tisztaságuk, hatékonyságuk és könnyű kezelhetőségük miatt többnyire elektromos hajtásokat használnak. A vezérlőrendszerek (például terheléskorlátozók és amplitúdójelzők) valós időben figyelik az üzemállapotot az üzembiztonság érdekében.
