A daru fő műszaki paraméterei a névleges emelőképesség, emelési magasság, munkasugár, emelési nyomaték és munkasebesség. Ezek jelentik a daruk kiválasztásának és biztonságos üzemeltetésének alapját.
Az ipari szabványok és a mérnöki gyakorlat szerint a daru kulcsfontosságú műszaki paraméterei és funkcióik a következők:
Névleges emelőképesség (Q)
Ez az anyag maximális tömegére vonatkozik, amelyet a daru normál üzemi körülmények között emelhet, beleértve a leszerelhető emelőeszközök (például kapaszkodók és elektromágneses tokmányok) tömegét, tonnában (t) mérve. Ez az alapvető mutató, amely meghatározza a daru emelőképességét.
Emelési magasság (H)
Ez a munkaterület tervezését közvetlenül befolyásoló, a munkaterület tervezését közvetlenül befolyásoló, méterben (m) mért függőleges távolság a talajtól vagy a sínfelülettől az emelőszerkezet legmagasabb pontjáig (például horog vagy markolókanál).
Munkasugár (R)
A forgó gémes daruk esetében ez a forgás középvonalától az emelőszerkezet közepéig mért vízszintes távolságot jelenti; a nem -forgó daruk esetében "effektív sugárként" van kifejezve. Ez a paraméter a vízszintes munkatartományt tükrözi.
Emelési momentum (M=Q×R)
Az emelőkapacitás és a munkasugár szorzata a daru billenésgátló-képességének kulcsfontosságú mutatója, különösen a toronydaruk esetében.
Működési sebesség
Négy sebességet tartalmaz: emelést, haladást, lökést és elfordítást, m/percben vagy r/percben mérve. A sebesség eltér az üres-terhelési és a névleges terhelési feltételek között, ami befolyásolja a működési hatékonyságot.
Terjedelem (S)
Csak a híddarukra vonatkozik, a kocsi futópályáinak középvonalai közötti vízszintes távolságra vonatkozik, és közvetlenül befolyásolja a gyárépület szerkezeti kialakítását.
